Magamról

Kedves Látogató! Szeretettel köszöntelek és örülök, hogy utad hozzám vezetett! Nagyon fiatalka még a blogom. Mit írjak magamról? Nem is tudom. Dióhéjban talán ennyit, 3 gyerkőc Anyukája vagyok és a kialakult gazdasági helyzet minket is térdre kényszerített, mint sok más Családot. A netes, otthon végezhető munkákból én is sokat kipróbáltam. Küldtem válaszborítékot, fizettem a megígért információért, de még csak visszajelzést sem kaptam, hogy megkapták a pénzem, nemhogy munkaajánlatot küldtek volna! Távmunkában is dolgoztam, de Hadnenevezzem meg a cég és tulajdonosának a nevét, jól becsapott és a mai napig sem fizetett, és sajnos nem csak velem bánt el így. Megjegyzem, hivatalosan bejelentett távmunkás voltam, telefonos operátor. Miután rájöttem, hogy a munkám az kell, de fizetni nem akarnak nagyon elkeseredtem. Sokat tipródtam és sok mindent kipróbáltam. Klikkelgettem is, de sajnos rengeteg interneten töltött idő után sem tudtam pénzt keresni, vagyis tudtam, csak minimális összegeket. Mindent megpróbáltam, de sehova se jutottam! Ekkor félretettem a "civil Anyuka" énemet és előszedtem a "közgazdász Anyuka" énemet egy rövid időre és elkezdtem szigorúan a pénzügyi oldaláról szemlélni a dolgokat, célirányosan keresni a lehetőségeket. Olyan lehetőségeket ahol nem kérnek pénzt, csak a "munkám" illetve a kitartásom kell, vagy annyira minimális (bár ez ma nagyon relatív, hogy a Magyar családoknak mi a minimális) összeget kell egyszeri alkalommal befektetni, hogy az nem terheli meg a családi költségvetést és itt nagyon kiemelném az EGYSZERIT. Találtam is sok lehetőséget, de valahogy egyik sem volt az igazi hosszas latolgatás, számolgatás után továbbléptem és a "költségesebb", de biztos lehetőséget választottam. Biztos, hogy vannak jobb és sokkal többet ígérő oldalak, lehetőségek, amik "munka" nélkül ígérnek horribilis összegeket, de maradjunk reálisak, munka nélkül nincs bevétel.

Hosszas számolgatás, gondolkodás és rengeteg kudarcba fulladt állásinterjú után kaptam egy lehetőséget és éltem vele. Megírtam a pályázatot (TAMOP) és meg is nyertem hat havi vissza nem térítendő támogatást, ami nagyon szépen hangzik, de nem olyan csillogó, mert bruttó összeg, le kell adózni és a nettó annyira minimális, hogy nagyon észnél kell lenni a beosztásnál, de ettől függetlenül nagyon örültem neki (ezt a bekezdést 2013. júniusában jegyeztem be).

Vissza a „civil” Anyuka énemhez, mindig is ez állt hozzám közelebb. Nagyon szeretem a konyhám, szeretek sütni, főzni, új recepteket kipróbálni, van is egy hatalmas polcnyi receptes könyvem az egyszerűbbtől a drágábbig, a húsostól a vegetáriánusig, már tinédzser korom óta gyűjtöm őket, de sajnos már évek óta nem hódolhatok eme elvetemült szenvedélyemnek. Nem gond, annál sűrűbben lapozgatom a már meglévőket. El is kezdtem megosztani, remélem Ti is olyan élvezettel fogjátok elkészíteni mint én és a Ti Családotok is olyan élvezettel fogja eltüntetni még a morzsákat is mint az enyém ;).

Nagyon szeretjük a hasunkat, ezért ahogy nőtt a Családi létszám és a gyerekek életkora úgy nőttek a kiadásaink is. Hiába nőttek a kiadásaink az adagoknak nem sikerült nagyon megnövekedniük, mivel a hipermarketek húspolcairól megvásárolt húsok árai egyre csak növekedtek, elkészítés után meg nem igazán maradtak méretesek. A zöldség pultokon lévő „zöldségnek nevezett valamik” sem hasonlítottak már az igazi zöldséghez, legalább is amire én emlékeztem még a Dédszüleim, Nagyszüleim és Szüleim kertjéből. Az üzletekben megvásároltak ízei …, háááát ezt inkább ne is részletezzük! Vidéki leányzóként még emlékeztem azokra az ízekre, amiket a kertünk és tyúkudvarunk adott nekünk, megjegyzem köze sincs a „bótihoz”. Hosszú-hosszú évekbe telet, de végre sikerült Életem Párját rábeszélni, hogy költözzünk vidékre és kezdjünk el komolyabban kertészkedni, bár ez sajnos nem csak az én érdemem, hanem olyan dolgok is közbeszóltak (munkanélküliség, bank), amik nem hagytak más lehetőséget, csak azt, hogy elhagyjuk Budapestet és ezt főleg a Gyerekeinkért tettük, mert már itt nem tudtunk nyújtani semmit bármennyire is igyekeztünk és akartuk, csak mindig azt hallották tőlünk, hogy "nincs rá keret", "most nem engedhetjük meg", "majd máskor", stb.. Most sem sokkal jobb a helyzet, de hála Istennek, a kitartó munkánknak és legfőképp a makacsságunknak, hogy nem adjuk fel, javuló tendenciát mutatunk és ami a legfontosabb tudom miből főzök, ismerem az alapanyagok eredetét, mivel mi termeljük meg és nem kell megvásárolnunk az agyonvegyszerezett zöldséget, gyümölcsöt és marhahúsnak álcázott lóhúst sem kell megvennünk drágán a kevéske bevételünkből. Ami a számomra a legfontosabb, hogy mindig friss és egészséges ételt tudok a családi asztalra tenni, és nem kell adagokra osztani, jut mindenkinek bőven. Már EZÉRT MEGÉRTE, hogy vidékre jöttünk kertészkedünk, állatokat nevelgetünk és ezzel nem csak finomat, és egészségeset eszünk, hanem spórolunk is!
Az első lépésünk tehát az volt, hogy vidékre költöztünk.
A különböző folyamatokról külön-külön fogok írni. Ami a legfontosabb és ez nálunk örök érvényű „törvény” marad és ezt meg is fogadtuk, csak BIO módon vagyunk hajlandóak termelni és tenyészteni, úgy mint hajdanán Dédszüleim, Nagyszüleim és a Szüleim is. Ebből egy centit sem engedek, mert szeretném, illetve akarom, hogy a Gyerekeim is lássák érezzék a különbséget és igen is legyenek igényesek, és ha már így hozta a sors ne elégedjenek meg a tápos és vegyszeres pótizék fogyasztásával, és az előre gyártott "ételek" megvásárlásával!
Későbbiekben eladó termékeink, állataink is lesznek, mert célunk egy önfenntartó gazdaság létrehozása. Az alapok már megvannak,a néma(pézsma)kacsa tenyészállomány is megvan és gyönyörűek :)

Szeretek kertészkedni, zöldségeket nevelni (néha beszélni is :D), pepecselni a virágaimmal. Szeretem a házi állatainkat (kérem nem összekeverni őket a haszonállatokkal :D), ha tehetném minden cicát és kutyust befogadnék, de a Családtól kaptam egy limitet: max 3 cica (ennyi van :D) és két kutya (meg van :D). Amennyiben marad egy kis időm (sajnos elég ritka :) ) a hobbimban élem ki művészi hajlamaimat :D az üvegfestésben, díszítő festésben (falfestésben), ami néha nem csak hobbi :). Szeretek még hímezni, kötni (sajnos horgolni nem tudok :(), olvasni, lak-berendezni, barkácsolni. Kicsiny családom kicsit az őrületbe kergetem, mert elég szerteágazó az érdeklődési köröm :D, de mindenek előtt szeretek az embereknek segíteni, bár sajnos ezt gyakran félreértik, vagy kihasználják :(. Akkor is igyekszem és mindig is igyekeztem segíteni, ha nekünk sincs sok, mert mindig arra gondolok, hogy hálával tartozom azért amim van és segítenem kell, hogy másnak is legyen. Nem sok, mert nem vagyok milliomos, de amit tudok és ahol tudok azzal és ott segítek, legalább is megpróbálom.

Hááááááááát egy nagy dióhéjban ennyi, mégsem sikerült röviden írni, amiért elnézést kérek és máskor is visszavárlak Téged!